Vaughn felsóhajtott, és karjaiba vonta Verát. Könnyedén megveregette a hátát, és vigasztalóan így szólt: – Nem a te hibád. Én voltam az, aki nem vette észre időben ahhoz, hogy megállítsa.

Bár a torka rettenetesen fájt, Vera mégis mohón szívta magába Vaughn illatát. – Hüpp, hüpp... Vaughn...!

– Ne aggódj. Rákényszerítettem, hogy a folyosón térdeljen, amíg hajlandó nem leszel megbocsátani neki.

Vera