Maeve elméjében őrülten szólaltak meg a vészharangok.

Újra felemelte a kezében tartott papírzacskót, és vadul Dante felé vágott.

Az ütései azonban olyanok voltak, mint az esőcseppek. Kitartóak, de nem különösebben fájdalmasak.

Dante megdörzsölte az állát, miközben a fejét kissé oldalra döntve meredt a nőre. Ajkán még mindig halvány mosoly bujkált, amelybe egy megfejthetetlen érzelem vegyült.

Szemé