Az idei ősz nagyon esős volt.

Maeve az ablakon keresztül nézte az esőt. Csak szitált, nem esett hevesen, de az egész várost felhők borították, és minden borzasztóan szürkének tűnt.

A gyalogosok végeláthatatlanul csoszogtak az utakon, esernyőiket tartva, sietve oda, ahová épp tartottak. Úgy néztek ki, mint a közvetlenül alatta nyüzsgő apró hangyák.

Maeve-nek hirtelen eszébe jutott Rowan.

Azt mondta