A teremben azonnal megszakad a fecsegés, amikor az ajtó kivágódik. Egy nő lép be, magas és parancsoló, a haja csupa rézszínű tekercs, mely úgy kapja meg a fényt, mint a tűz. Aranyszínű szeme végigpásztázza az osztályt, élesen és hajthatatlanul; az a fajta tekintet ez, amely azt sugallja, hogy már mindannyiunkat katalogizált, és könnyűnek talált. „Seggeket le, szájakat be” – mondja, és a hangja oly