Mire felérek az utolsó kanyargós lépcsőfokon a tetőtéri szobámhoz, a lábaimat ólomnak érzem, a fejemet pedig mintha füst töltené meg. Belököm az ajtót, hagyva, hogy hosszan nyikorogva kitáruljon, és bevonszolom magam. A csend meleg fogadtatásként ölel körül. Se hangok. Se nevetés. Se éhes tekintetek vagy pökhendi vigyorok. Csak apró porszemek kavarognak a késő délutáni napfényben, ami a színes üve