A nap hátralévő része elmosódva telik el. Óráról órára gépiesen végigülöm az időt, összefirkált jegyzetekkel, monotonon beszélő tanárokkal, miközben a gondolataim teljesen máshol járnak. A sárkányos kitűző a blézeremen olyan, mintha tíz kilót nyomna, és valahányszor észreveszem, hogy valaki bámulja, legszívesebben letépném, és a táskámba süllyeszteném. Amikor megkondul az ebédet jelző harang, az é