**Elowen**

A reggel túl korán, és túlságosan is hirtelen érkezik, egy olyan dörömböléssel a padlásszobám ajtaján, ami kevésbé tűnik kopogásnak, és inkább annak, mintha valaki be akarná törni.

– Elowen! Nyisd ki!

Nyögve kászálódom ki az ágyból, minden izmom merev, a hátam a lecsapolt gyógyulás ellenére is fáj. Amikor feltépem az ajtót, Macy szinte beesik rajta, az arca kipirult, a fonata félig kib