**Elowen**

Olyan erősen forgatom a szemem, hogy szinte már fáj, de az univerzum biztos tréfát űz velem, mert minden bosszankodásom ellenére valami megcsavarodik mélyen a gyomromban. Valami nevetséges szúrás, ami emlékeztet arra, hogy tartozom ennek a kettőnek azért, amiért megmentették az életemet, és kirángattak az erdőből, amikor én nem bírtam vonszolni magam. – Jól van – fújtatok, és a szó úgy