**Elowen**

A kanapé teljesen elnyel, puha és meleg a sajgó testem alatt. Előttem villódzik a tévé, de a szememmel alig követem a mozgást. A kimerültség súlya nehezebben nehezedik rám, mint amire a párnák valaha is képesek lennének – minden idegem sajog. Végtagjaimat ólomnehéznek érzem. Mindezek alatt mély, mardosó üresség feszül, mivel mágiatartalékaim úgy pislákolnak, mint egy gyertya utolsó cson