**Malakor**

A világ önmagába csukódott össze, ahogy az árnyak elengedtek bennünket. Az akadémia halk moraja, a halandó levegő melegsége – mindez feloldódott, s helyét az erő mély zümmögése vette át, amely az én birodalmamban élt és lélegzett. Itt a levegő sűrű volt a mágiától. A talaj halványan csillámlott a lábunk alatt, tükrözve a fenti eget, ahol két hold függött nehezen – egy ezüst és egy feke