**Malakor**

A kastély még azelőtt reagál, hogy megszólalnék. Abban a pillanatban, ahogy a lovagteremre gondolok, az árnyak megmozdulnak – végigsöpörnek a folyosókon, életre keltik a gyertyákat, és fényesre csiszolják a fekete márványpadlót, míg úgy nem ragyog, mint a csillagfény.

Mégis, megszokásból megköszörülöm a torkom, és így szólok: – Készítsétek elő a termet.

A szolgák füstként testet öltve