**Elowen**

Hamarosan felkel a nap a halandó síkon. Már azelőtt tudom, hogy Malakor kimondaná. Itt valahogy ritkábbnak érződik a levegő, amikor az idő újra elmozdul.

Mellettem áll a terasz szélénél, a horizont minden irányba úgy nyúlik el, mint a folyékony tinta. – Lassan itt az idő – mondja halkan. – A birodalmad hív.

Bólintok, próbálom nem mutatni, milyen súlyosan is hangzik ez. – Gondoltam, hogy