**Gideon**

Mire a tanterem ma utoljára is kiürül, a nap már hanyatlóban van a Blackbriar tornyai mögött. Az utolsó aranypászmák átszűrődnek a magas ablakokon, keresztülmetszik a padokat, és megcsillannak a levegőben még mindig ott lebegő krétaporon. Miután az ajtó becsukódik, még sokáig ott állok, és hallgatom a léptek elhaló visszhangját a folyosón. Már nem kellene éreznem a jelenlétét. Mégis érz