**Elowen**

A világ nem ér véget. Csak darabokra szakad, aztán rossz sorrendben csapódik újra össze. Egyik pillanatban még tűz van, sikoltozás, a Szindikátus szemei rajtam – aztán minden árnyékba omlik. Hideg, végtelen árnyékba. Keményen a padlónak csapódunk, fadarabok szilánkjai törnek össze alattunk, és por robban a levegőbe. A régi viskó úgy nyög, mintha legalább annyira meglepődne a látványunkt