**Malakor**

Látom őt. A fák között, a füstön át, a sikolyoktól szabdalt levegőn keresztül látom őt – és a világ elcsendesedik a tisztelettől és a rettegéstől. A társam. A királynőm. A páratlanul hátborzongató lidércem. Úgy áll a tisztás közepén a földbe gyökerezve, mintha az erdő csak erre a pillanatra szülte volna őt – árnyékok fodrozódnak róla, mint viharba kapott fekete selyem, ereit lopott mág