**Elowen**

Az erdő most csendesebb, de nem békésen… inkább olyan, mint a sikolyt követő némaság, miután a visszhang már végzett a világ szétzilálásával. A napfény hosszú, megtört pászmákban szűrődik át a lombkoronán, megvilágítva a port és a füstöt, ami még mindig ott gomolyog a magunk mögött hagyott harc után. A lépteim lassabbak a kelleténél, a lábaim elnehezültek, a mágiám gyengén pislákol, min