**Elowen**

Sötétség nehezedik rám minden irányból. Nem üres sötétség. Nem csend. Zsúfolt. Túl sok gondolat tornyosul egymásra, mardosnak és ütköznek, önmagukba visszatérve gyűrűznek, míg már nem tudom megmondani, hol végződik az egyik, és hol kezdődik a másik. A ketrec zsong. Nem kifejezetten hang ez, inkább nyomás. Állandó vibráció, ami a csontokon és az árnyékokon egyaránt átremeg. Az umbráljaim