**Elowen**

Az erő nem távozik, amikor a düh elszáll. Ez a furcsa benne. Amikor Lucius menekülésének utolsó visszhangja is csendbe vész, és a por végre leülepszik, a sötét mágia pontosan ott marad, ahol van. Nem ordít vérért, és nem követel táplálékot. Ehelyett mélyen bennem tekereg, nehezen, forrón és éberen, mint egy vadállat, amely eldöntötte, hogy ide tartozik, és megelégszik azzal, hogy várjon