NÉZŐPONT: ELOWEN.

Az elmém az érzékszervi túlterheltség sűrű, örvénylő ködében úszott. A világ ezen az ágyon kívül, Zareth fojtogatóan férfias illatán kívül egyszerűen már nem létezett. A testemben minden idegvégződés sikoltott, felvillanyozva a nyelve durva, nedves siklásától a nyakamon lévő friss sebeken. Fájnia kellett volna. Rémülten kellett volna visszahőkölnöm a húsomat érő nyála maró érzésé