ELOWEN.

Köhögök, amikor elenged, és felnézek rá.

– Zareth! – mondom, utána nyúlva, de ekkor eszmélek rá, hogy nem ő az... – Te...

– Nem tudsz különbséget tenni köztünk? – kérdezi sötéten, én pedig rájövök a hibámra.

Azzal a különös, merev módon beszél, mintha a szavak nem jönnének természetesen a szájára...

Ó, ne... vajon az előbb valóban Zareth-tel beszéltem? – A... a te...

– Megmondtam, hogy ne