ZARETH.

Szorosan fogom a kezét, ahogy végigpásztázom az előttem elterülő barlangot; pontosan ugyanolyan, mint legutóbb, amikor itt jártam…

Olyan hideg van, hogy szinte belém mar, és érzem, ahogy a keze is egyre fagyosabbá válik a szorításomban. A testhőmérséklete gyorsabban esik, mint az emberileg lehetséges lenne. Dobogó szívünk és a tó vizének hangja az egyetlen, ami idelent hallatszik.

Átkelünk