ELOWEN.

Lépkedek a kamra sziklás talaján, a tó fodrozódó hullámai és a szél kissé elcsendesednek. Saját aurám ragyog körülöttem, megvilágítva a sötétséget. Még mindig ugyanolyan hideg van, mint amikor legutóbb itt jártunk, és várakozom, miközben fél térdre ereszkedem.

Meg kell vágnom a kezemet, és várnom... Végigpásztázom a földet, kiválasztok egy egyenetlen, éles szikladarabot, felveszem, és be