Kaelia

„Hapci!”

Olyan nagyot tüsszentettem, hogy az egész testem megrándult. Az orrom viszketett, gyorsan befogtam, és szipogtam egyet.

„Úrnőm, jól van?” – kérdezte mellettem Linnea, lágy hangja a szokásos módon tele volt aggodalommal.

Bólintottam, és megdörzsöltem az orromat. „Igen, talán valaki épp rám gondol” – mormoltam szórakozottan.

Linnea elmosolyodott ezen, és megrángatta a ruhám ujját. „Ú