Kaelia

Ha a tekintetek ölni tudnának, már három méter mélyen feküdnék a föld alatt.

Ahogy mindannyian rám meredtek, mintha semmi mást nem akarnának jobban, mint látni, ahogy darabokra tépnek. A vének arca olyan vörös volt, mintha túlérett paradicsomok lennének, amelyek bármelyik pillanatban szétrobbanhatnak. És ahelyett, hogy megijedtem vagy bűntudatom lett volna, mint a régi Kaeliának lett volna,