Kaelia

Linnea óvatosan az asztalra tette az ételes tálcát, és meghajtotta a fejét. – Úrnőm, parancsoljon.

– Köszönöm. Hagyj minket magunkra, hogy beszélhessünk.

A tekintete azonnal Aldenre villant. A férfi még mindig nem vett tudomást a létezéséről, tekintete az ételre szegeződött.

– Igen, úrnőm. Csak… vigyázzon vele – suttogta a fülembe. – Úgy viselkedik, mint egy őrült.

Bólintottam, és amikor v