Kaelia

Teljes közönnyel néztem le Caius csuklómat szorító kezére, és hagytam, hogy maga után rángasson, mintha nem nyomnék semmit. A kavicsos ösvény elmosódott a lábunk alatt, miközben hosszú, dühös léptekkel haladt. A szorítása határozott volt, de én nem tiltakoztam.

Nem lett volna értelme. A haragja nem érdekelt annyira, hogy ellenálljak, és a fájdalom – ha egyáltalán lehetett annak nevezni –