Kaelia

"Kieran, megetted a kenyeret, amit adta—"

Mielőtt Zoey egyáltalán befejezhette volna a mondatát, a testem ösztönből reagált. Egy villanás alatt lehajoltam – olyan gyorsan, hogy valószínűleg nevetségesen nézett ki bárki számára, aki figyelt –, mélyre guggoltam, és a kezemmel eltakartam az arcom felét, mintha akár csak egy másodpercre is felfedni azt halálos ítélet lett volna.

Zoey és Tobia