„Vedd le rólam a kezed” – mondom, miközben meredek rá. Kezdem unni, hogy így rángat.

„Ide figyelj, te kis szaros” – az arca olyan közel van az enyémhez, hogy a nyála az arcomon landol, és ösztönösen visszahőkölök. „Ha nem írod alá azokat a rohadt papírokat, elküldelek valami isten háta mögötti internátusba a semmi közepére, ahol még mindig hisznek a testi fenyítésben.”

Az a gonoszság, ahogy ezeket