Ott ülünk a reggelizőasztalnál a többiekkel, miközben ők hétköznapi dolgokról csevegnek, szándékosan kerülve Sienna és az anyja konfliktusának témáját. Ez elhiteti velem, hogy valóban lehetséges az, hogy mi mindannyian egy egységként létezzünk.

A beszélgetés halk moraja megnyugtató, és a gondolataim folyton a Siennával közös odafenti pillanatunkhoz kalandoznak – mindkettőhöz, ha már itt tartunk.

T