Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
„Gyönyörűségem...” – nyögöm fel szinte fájdalmasan, ahogy lassan masszírozni kezdi a farkamat, a szükséglettől egyenesen az őrületbe kergetve.
Normális körülmények között mostanra már letoltam volna a faszomat a torkán, jó úton afelé, hogy elmenjek, és nyugovóra térjek éjszakára. Tudom, tudom, egy tuskó vagyok.
Legalábbis egészen idáig az voltam.
De most, vele, nem is mernék más lenni, mint egy úr