Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

„Gyönyörűségem...” – nyögöm fel szinte fájdalmasan, ahogy lassan masszírozni kezdi a farkamat, a szükséglettől egyenesen az őrületbe kergetve.

Normális körülmények között mostanra már letoltam volna a faszomat a torkán, jó úton afelé, hogy elmenjek, és nyugovóra térjek éjszakára. Tudom, tudom, egy tuskó vagyok.

Legalábbis egészen idáig az voltam.

De most, vele, nem is mernék más lenni, mint egy úr