Szóhoz sem jutok.

Tudom, hogy nem szabadna hagynom, hogy ez az egyszerű kedvesség ilyen könnyen meglágyítsa a szívem iránta, de nehéz, amikor valami ennyire édeset tesz. Ha ezt még megfejelem azzal az elveszett kutyakölyök-tekintettel a szemében, azon a ponton vagyok, hogy átugrom a középkonzolt, és addig csókolom, amíg mindkettőnknek el nem fogy a levegője.

– Köszönöm – lehelem, még mindig kissé