Miután a második dal véget ér, komótos csendben lépünk vissza a plédhez, az ujjainkat egymásba kulcsolva. Az éjszaka valami olyannal zsong, ami halkabb a zajnál és lágyabb a hangnál. Csak ő meg én vagyunk a mélykék ég alatt, a fűben sűrűn ciripelnek a tücskök, felettünk a fényfüzér melegsége mindent álomszerűvé és szentté varázsol.

Sienna lép először a plédre, és felém fordul, karjait lazán keresz