Előttem sziszeg a grill, füstje ígéretként kanyarog a késő délutáni levegőben. Ez az aranyóra – az a kellemes sáv a késő délutáni hőség és az alkonyat között, amikor a napfény mindent szirupos melegséggel von be, és úgy ragyogtatja meg a tavat, mintha titkokat őrizne. A kelleténél nagyobb lendülettel fordítok meg egy húspogácsát, miközben Gavin valami olyasmit mormog, hogy elviselhetetlen vagyok.