A telefonom szerda reggel 8:47-kor csörren meg, és már azelőtt tudom, hogy Damian az, mielőtt a képernyőre néznék.

Két nappal ezelőtt, a meghallgatás vége óta várom ezt a hívást. A bírónő azt mondta, gyorsan fog dönteni – valószínűleg a hét közepe felé. Valószínűleg ma.

A könyvtár csendes sarkában ülök, úgy teszek, mintha a délutáni vizsgámra tanulnék, amikor a neve felvillan a telefonon.

Hagyom,