Kinyílik annak a szobának az ajtaja, ahová a brutális éjszakát követően zártak be, és belép Aurelia. Egy régi pólót és rövidnadrágot visel, a kezében tálca, rajta némi étellel és egy pohár vízzel.

Leteszi a tálcát az ágy melletti éjjeliszekrényre, majd lágy hangján megkérdezi: – Hogy érzed magad ma?

– Egy kicsit jobban – hazudom. A hangom még mindig rekedt attól, amennyit a kínzásom alatt sikolt