„Kezek, erős kezek szorítanak le, a ruháimat leszaggatják, és aztán… fájdalom… akkora fájdalom, mintha kettészakítanának. Próbálok beszélni, de olyan, mintha hamu lenne a számban, és a vakító fájdalom miatt képtelenség gondolkodni.

Kinyílik a szemem, és azzal a türkizkék tekintettel találom szembe magam, amely egykor biztonságérzetet nyújtott, csakhogy ő már nem ugyanaz az ember, mint hét évvel ez