Ne légy bolond, Aurelia. Csak mert tudja az igazat, még nem jelenti azt, hogy a szerelmünk túlélte. Annyi fájdalom van köztünk.

– Még mindig hozzám tartozol, Aura. Érzed, ahogy remegsz hozzám simulva?

– Fázom – felelem.

Az ujjai becsúsznak az ingem alá. – Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Hozzám tartozol. Mindig is az enyém voltál. Én pedig a tiéd.

Sosem voltál az enyém.

Hogy témát váltsak,