Garrick sír és nyöszörög, miközben én mosollyal az ajkamon nézem, ahogy a vére a padlóra csöpög. Soha többé nem fog Aureliához érni.

Senki sem fogja soha többé bántani őt. Sem Caleb.

Gondoskodni fogok róla.

Ezt kellett volna tennem az elejétől fogva: megvédeni Aureliát, nem pedig elhagyni anélkül, hogy lehetőséget adtam volna neki a védekezésre.

– A kezeim. Mit fogok csinálni nélkülük? – nyöszörög