Lavinia mereven ült egy rozoga fa sámlin a rögtönzött sátorban. A szövetfalak kissé megereszkedtek, és a légáramlás hiánya miatt a hely fojtogató volt. Izzadság gyöngyözött a homlokán, bár nem merte felemelni a kezét, hogy letörölje. Az omegák és a betegeskedő gyerekek keveredő szaga fullasztó volt. A gyomra felfordult, a savanyú szag öklendezésre késztette.

De nem tette.

Az arcát nyugodtnak mutat