Genevieve az ágya szélén ült, és lassan kifújta a levegőt, miközben a mellette lévő kis asztalon álló pohár vízért nyúlt. A nap hosszú volt, a teste kimerült, de az álom nem jött könnyen. A palota falai fojtogatónak hatottak, a csend nyugtalanítónak.

És hiányzott neki Kaelen. Vajon alszik-e már? – tűnődött.

Ajához emelte a poharat, de mielőtt ihatott volna, hirtelen remegés futott végig a mellkasá