Sienna szemszöge

Rezéstelen arccal rohantam az autóm felé. Épp be akartam szállni, amikor valaki megragadta a könyökömet. Garrett óvatosan maga felé fordított, hogy szembenézzek vele. Zihált. Aggódónak, fájdalommal telinek és… rémültnek tűnt.

– Sienna, ez nem az, aminek gondolod…

– Sajnálom – tartottam szünetet, és nagyot nyeltem. – N-nem akartam csak úgy berontani. Én csak…

– Sienna, hallgass meg