Hazel

Riley a tanulmányi épület bejáratánál vár rám. Olyan erős a kisugárzása, mégsem ijesztő. Néha bárcsak én is jobban hasonlítanék rá. – Szia, Hazel. Kész vagy?

– Azt hiszem, igen. Csak az írásos panaszt kell aláírnom, és ennyi, ugye?

– Szeretne beszélni veled arról is, mi történt. Csak röviden. Átolvasom a papírokat, aztán hagyom, hogy te is elolvasd a rád vonatkozó részt – nyugtat meg.

Bólint