„Fagyos Glória!” – kiáltotta a Remete.

Hatalmas, jégből kristályosodott kerekek pörögtek végig az égen. Ahogy forogtak, a vad leáramlások minden irányból letépték a levegőt, és metsző hideg terjedt szét, hogy betakarja az egeket.

A Remete ötven évig ült mozdulatlanul a sarkvidéki síkságokon. Egyetlen izmát sem mozdította meg, egyetlen szót sem szólt. Ahogy a tisztelt mester fogalmazott, ez volt a