Cas

Nem tudom, mennyi ideje alszom. A gyengélkedőn ébredek, nyakamon kötéssel. Ahogy eszembe jut Rosa, ahogy a kerámiadarabbal belém szúr, óvatosan megérintem a kötést. Már nem fáj, de egy kis merevséget érzek.

Pislogok a kórterem éles, fluoreszkáló fénye miatt. A zizegő papír hangjára a föld felé pillantok, ahol a fiam zsírkrétával rajzol. Iris egy közeli széken ül, és egy vastag bőrkötésű notesz