Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Gwen
Imogen a karjába karolva vezet, miközben a ködben sétálunk. Szitál az eső, és az ég sötétszürke a ködön átsejlik a halvány kora reggeli napfényben.
– Itt mindig így esik? – kérdezem, Imogen felé fordulva. Rám mosolyog, az arcát a karmazsinvörös köpenyének csuklyája árnyékolja.
– Őszintén szólva, igen. Szinte minden este zivatar van. Én igazából nagyon élvezem.
– Szokott havazni?
– Néha. – Mos