Gwen

Magnus hatalmas hálószobájának szaténlepedői ugyanolyan sötétkékek, mint a falak. Egy tűz ropog a kandallóban, ontva a meleget, ami elvegyül a bőröm alatti forrósággal, miközben ő lassan, fájdalmasan, pusztítóan lassan fektet az ágyra, és lecsúsztatja a köntöst a vállamról. A hálóingem laza pántjai következnek, pehelykönnyű érintéssel siklanak végig a bőrömön, amitől az egész testem libabőrös