||*BRIELLE*||

Két nap van hátra a tizennyolcadik születésnapomig, de korántsem vagyok olyan izgatott, mint ahogy azt egykor elképzeltem. De sebaj, jelenleg annak is hálás vagyok, hogy egyáltalán életben vagyok.

Dominic alfa hatalmas bulit tervez, mivel Rydernek is most lesz a tizennyolcadik születésnapja, és ez az a nap, amikor meg kellene találnia a társát. Egyben ez lesz a beiktatási ceremóniája is, ahol alfaként mutatják be. Ugyanakkor huszonkét éves koráig még nem veszi át az irányítást. A mi falkánkban ez a hivatalos kor az alfává váláshoz.

Mivel ma péntek van, épp a falkaházba tartok, hogy segítsek a házimunkában és elintézzek néhány dolgot. Az alfának hála, a hétköznapokat megtarthatom magamnak. A legtöbb omegával ellentétben nekem csak péntektől vasárnapig kell dolgoznom. Ám a leendő alfának és néhány kötözködő falkatagnak köszönhetően ez a három napnyi munka is három évnek tűnik.

A megszokottnál jócskán később értem a falkaházba, és erősen reménykedtem, hogy nem futok össze Ryderrel vagy a falka egyetlen seggfej tagjával sem a Luna szobája felé menet, mert teljesen biztos voltam benne, hogy kivernék a balhét a késésem miatt. Nem vagyok a késős típus, csak mostanában nem érzem magam a legjobban.

Ma elaludtam, pedig általában nem alszom túl mélyen. Nem tudom, mi van velem ezen a héten.

Gyengének és betegnek érzem magam, a szokásosnál is sápadtabb vagyok. De persze ott vannak a túlméretezett pulcsijaim, hogy mindezt eltakarják. Úgy tűnik, a testem már készül az idei átalakulásra. Remélem, ezúttal nem lesz rosszabb vagy láthatóbb.

Még nem állok készen arra, hogy ezzel kapcsolatban szembenézzek a falkatagokkal vagy az alfával; és azt sem akarom, hogy bárki is korcsnak hívjon.

Talán ki is dobnának a falkából, ha rájönnének, mi minden történik velem. Még jó, hogy az égvilágon semmit sem fognak megtudni.

Egy éles fájdalom a jobb arcomon rántott ki a gondolataimból. Szent Istennő!

– Ez meg mire fel volt? – emeltem fel a fejemet a támadómra, aki félbeszakította a gondolataimat.

– Ezért, mert harminc percet késtél – mondta a támadó.

– Huszonöt percet késtem, nem harmincat. Miért ütöttél meg?

– Nem érdekel, ha csak öt percet késtél! Csak azt tudom, hogy késtél, te ribanc! És meg ne próbálj feleselni nekem!

– Hát, nem neked kell hajnali négykor felkelned, hogy elintézd a dolgokat és megcsináld a házimunkát, ugye? – motyogtam magam elé.

Mekkora faszfej, úgy adja elő magát, mintha ő fújná a passzátszelet, csupa hatalmaskodás.

Tesztegeti a türelmemet, és nem tudom, meddig bírom még elviselni, mielőtt elszakad a cérna, és szétverem a seggét.

– Ezt nekem címezted? – kérdezte hitetlenkedve.

– Nem emlékszem, hogy kimondtam volna a neved. Ha nem bánod, dolgom van – mondtam neki mogorva arccal.

– Hű, van pofád visszabeszélni nekem. Meglátjuk, mire mész ezzel, te haszontalan omega. – A hangja tele volt gyűlölettel.

– Túllépnénk már ezen? Ha újra fel akarsz pofozni, tedd meg, aztán hagyj elmenni. Egyáltalán nem bánnám, ha el kellene mondanom a Lunának, ki áll a késésem hátterében – mondtam neki olyan mosollyal, mintha megnyertem volna a lottót.

– Úgy látom, napról napra bátrabb vagy. Alig várom, hogy az a mosoly az arcodon keserűségbe forduljon, amikor elutasítalak mint a társamat. Oly régóta várok már erre! Roppant szórakoztató lesz, amikor megtörlek – mondta Ryder, gonoszul rám vigyorogva.

– Fejezd be a süketelést, Ryder. Örömmel fogadom el az elutasításodat, és eszem ágában sincs leélni a hátralévő életemet egy ilyen felelőtlen, arrogáns seggfejjel, mint te. Hatalmas szívességet teszel azzal, ha elutasítasz. Alig várom, hogy megtedd. Különben is, lószart sem érzek irántad. Miből gondolod, hogy egyáltalán érdekel?

Tudatnom kell ezzel a nárcisztikus pszichopatával, hogy semmit sem jelent számomra. Öcsém, egy rohadt érzés sincs bennem irántad! Nem azután, hogy elhagytál, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rád. Miből gondolja, hogy még mindig érdekel az arrogáns segge?

Az arckifejezéséből látszott, hogy nem számított rá, hogy így kinyilvánítom a véleményemet. Faképnél hagytam, és egyenesen a Luna szobája felé vettem az irányt. És hála az Istennőnek, pont időben érkeztem. Épp lépett volna ki a szobából.

– Kellemes reggelt, Luna! Hogy aludtál? – köszöntöttem a Lunánkat a fejem tiszteletteljes meghajtásával.

– Jó reggelt neked is, kedvesem! Jól aludtam, bár nem számítottam rá, hogy ilyen korán jössz. – Ez is egy a sok ok közül, amiért kedvelem a Lunámat. Mindig előítéletek nélkül gondoskodik a falkatagok szükségleteiről.

– Ó, nem akartam késni. Azt mondták, érkezzek korán, mivel ma kezdődnek az előkészületek a leendő alfa születésnapi bulijára.

– Ó, valóban! Köszönöm, hogy eszembe juttattad, mindannyian tudjuk, ez az a nap, amikor mindketten megismeritek a társatokat. Alig várom, hogy Ryder társaként és a menyemként üdvözölhesselek – mondta örömtől sugárzó mosollyal.

– Én is alig várom... – Ó, bárcsak tudnád, mekkora faszfej volt a fiad. De nem fogok árulkodni, nem kell tudnia arról, hogy mennyire nem hiszek benne, hogy a fia társa lehetek.

– És nehogy elfelejtsem, te is meg vagy hívva a bulira. Csak hogy tudd – mondja a Luna.

Várjunk, mi van? A hagyományok nem engedik meg az omegáknak, hogy részt vegyenek a bulikon. Miért vagyok meghívva?