Csend! Kellemetlen, kínos csend borult a szobára. A szüleim, Caleb és én már közel 15 perce ültünk itt a nappaliban, de még senki sem szólt egy szót sem. A szüleim mozdulatlanul ültek, feszültnek tűntek, és az arcukra kiülő bizonytalanság némiképp összezavart engem.

Egész életemben, mióta az ő kislányuk vagyok, még sohasem láttam őket ennyire vívódónak és ennyire bizonytalannak semmiben.