(Nathaniel szemszöge)

Aranyszínű szemei a sajátjaimba meredtek. Meztelennek éreztem magam. Mintha egyenesen átlátna rajtam.

Meg kellett állítanom a kezét, hogy ne csússzon lejjebb a köldökömtől. Ha a keze, nos, még lejjebb vándorol a testemen, akkor most ő lovagolna rajtam, miközben én benne vagyok ennek az autónak a hátsó ülésén. Kit érdekel, ha Gideon és Simon is velünk vannak a kocsiban? Enge