A fiatal boszorkány ravasz mosollyal, keresztbe font karral figyelte mindkettejüket. Tudta.

Ronnan nem volt a legkönnyebben megközelíthető ember. Csendes volt, tartózkodó. De Corával… egy kicsit más volt. Nyugodtabb. Kevésbé feszült. Engedte, hogy lássák, odafigyelt.

És mindenekelőtt… nem menekült el.

– Ideje beavatkozni – suttogta magának Lyra, és pont úgy nézett ki, mint egy mesterstratéga.

Odai